A kosárban található termékek: 0 db Részösszeg: 0.00 Ft

Angol WC

2011.02.04.

A civilizáció egyik legnagyobb vívmánya az öblítéses WC. Sir John Harrington angol főnemes találta fel 1596-ban, amikor két mintadarabot készített. Az egyiket saját használatra, a másik WC csészét pedig Erzsébet királynénak (a keresztanyja volt Harringtonnak) ajándékozta. Akkoriban még nem mutattak nagy érdeklődést a találmány iránt, így a feledésbe merült egy időre. A 19. század elején azonban kényelmi okok miatt egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Ki gondolná, hogy az angol WC kezdeti használata káros volt és nagymértékben hozzájárult a járványok terjedéséhez. Akkoriban még senki sem gondolt arra, hogy az elöregedett emésztőgödrök nem tudják kellő képen tárolni a megnövekedett szennyvízmennyiséget, így a kórokozók szennyezték az ivóvizet is. 1849-ben a kolera és a tífusz következtében hetente ezrek haltak meg Angliában. Nem volt más a helyzet Koppenhágában, Hamburgban, Párizsban, Budán, Pesten és Stockholmban sem. A járványok több áldozatot követeltek az Amerikai Egyesült Államokban, mint a polgárháború.
Dr. John Snow orvos kulcsszereplője volt a londoni járvány kezelésének. Snow szerint a járvány a szennyezett ivóvíz által terjed. A tudósok véleménye ütközött Snow hipotézisével, ugyanis álláspontjuk szerint a járványt a légköri szennyezés okozza. A londoni orvos állítása a járvány terjedésével kapcsolatban csak harminc évvel később igazolódott, amikor Koch felfedezte a „cholera vibrio”-t.
A kolera járványt követően Londonban megfelelő kapacitású csatornákat építettek melyek torkolata a Temze folyó volt. A csatornák kiépítése és az öblítéses WC használata együttesen biztosította a fekália okozta kórokozók eltávolítását a háztartásokból. A Temze vizét pedig homokszűrés és fertőtlenítés után használták ivóvízként.